„Lehet, hogy érdemes lenne a szociknak tanulni Orbántól és Vona Gábortól is. Sőt inkább tőlük, mint a HaHás-Együtteses-PM-es-LMP-s vonaltól, akik az alterszínházi szcéna antidemokratikus hisztijeivel próbálják meghódítani »a parasztok« szívét (illetve nem próbálják, mert büdösek, majd ha összeszedték magukat). A feltétel nélküli alapjövedelem egy fokkal népközelibb eszméjét sem biztos, hogy nagyon érdemes felkapni. Ha már kéretlenül bejelentkeztünk az MSZP PR-tanácsadói posztjára, Ron Werber helyére, akkor el kell áruljuk az igazságot: a pesti újbalos egyetemisták kivételével, akiknek valamiféle Svédországba és Hollandiába oltott Görögország a példakép, az egyszeri, életét tisztes munkával töltő vidéki keményen dolgozó kisember magyari bizony kuvára fel fogja baszni az agyát ezen, ha pont akkora minimáljutattást akarnak örökre adni valakinek a semmittevésért, mint amennyiért ő keményen dolgozó kisemberkedik.
Szóval ez a feltétel nélküli alapjövedelem még a célcsoport körében sem lesz népszerű, ha pedig bevezetnék, akkor nem arra panaszkodnánk, hogy csak 3,8 millió magyar dolgozik, hanem hogy csak egymillió, ebből is nyolcszázezer a közszférában. (...)
Na, innen szép nyerni, s mivel minden ajánlható témát lenyúlt Orbán és Vona, tőlük kéne visszalopkodni a »napirendet«, miközben a körükben hasító állambácsis szociális megoldásokat a magyarok inkább nemzeti retorikával keverve kedvelik, nem antifasisztával. Egyszóval a nemzetiszocialista irány egy létező alternatíva az önnön teszetoszaságából és érdektelenségéből kitörni akaró MSZP-nek, ha a Jobbik-táborra akar rástartolni. Más táborra meg nem érdemes, merengő DK-sokkal nem lehet választást nyerni, a Fideszesek meg a másik irányba távoznak, ha valahova menni akarnak.”